Lu Xun - A férfinem fejlődéséről (鲁迅：《男人的进化》)

    Ezt az 1933-as esszét az egyik egyetemi kínai irodalom kurzusom keretein belül fordítottam le ahol opcionális szorgalmi feladat volt a leadása. A korrekciókért és a meglátásokért hálás vagyok M.K. Tanárnőnek aki egyben a feladatot is adta. 

Lu Xun (鲁迅) (1881-1936)

A modern kínai irodalom atyja

Yu Ming¹: A férfinem fejlődéséről

    Az állatok és madarak szerelemben való egyesüléséről szólni szükségszerűen profán dolog. Viszont az állatok és madarak is élnek szerelmi életet, ezt pedig természetesen ha akarnánk se tudnánk letagadni. Amikor egy-egy érzelmesebb időszakba lépnek, a hím és nőstény megérintik egymást, szinte elkerülhetetlenül turbékolnak. Kétségtelen, hogy a nősténynek is vannak olyan pillanatai amikor affektál és teszi magát, elfut alig egy lépésnyit, hogy aztán ismét visszafordulva vesse oda pillantását, még hangját is hallassa, addig amíg létre nem jön az "együttlakás szerelme". Bár az állatoknak és madaraknak számos fajtája van és "románcaik" fajtái összetettek, egyetlen dolog felől viszont azonban nem lehet kétségünk:

    Mégpedig hogy a hím semmiféle kiváltsággal nem rendelkezik.

    Hogy az ember az állatoknak feljebbvalója, az elsősorban a férfinem kiváló képességeinek köszönheti. A világ kezdetén a dolgok gondtalanok voltak, talán azért, mert az "ismerték az anyjukat, de nem ismerték az apjukat", az asszonynép a régmúltban egy darabig "uralkodott", abban az időben a nemzetség nagyasszonya a későbbi korok családfőinél hatalmasabb volt. Azután nem tudni miért, a női nem sorsa szerencsétlenségbe fordult át:

    Nyakukra, kezükre és lábukra kivétel nélkül mind láncot vertek és bilincset szorítottak, -- bár néhány ezer év alatt ezek a láncok és bilincsek mind arannyá és gyöngykirakásossá lettek, mégis ezek a nyakékek, karperecek, gyűrűk meg miegybek egészen mostanáig a nők rabszolgaságának szimbólumai maradtak. Minthogy a nők rabszolgákká lettek, ettől fogva a férfiaknak nem kellett kikérniük a beleegyezésüket ahhoz, hogy "szerethessék" őket. A régi korok törzseinek hadakozásai közepette a foglyok rabszolgákká váltak, a női foglyok pedig erőszak áldozataivá. Addigra valószínűleg a szerelmes, párzási időszakot "felszámolták", a férfiember bárhol és bármikor megerőszakolhatta a női foglyokat, rabszolgákat. Korunk útonállói és gonosztevői sem tekintenek emberként a nőkre, ez pedig kifejezetten a törzsfők harcosi szabályrendszerének hagyatéka.

    Viszont bár a nemi erőszak képessége a madarak és állatok "fejlettségének" egy lépéssel fölötte van, mégiscsak nem több mint félúton járni a civilizálódásban. Képzeljük el a nők végtelen sírását-rívását, kéztördelését és csípőrángását, érdekelt az bárkit is? Csak a drágaságos pénz színre lépése után mondható el, hogy a férfinem fejlődése igazán megindult. Minden adhatóvá-vehetővé vált a világon, ez alól a szexuális vágy se mondható kivételnek.

    Egy csekély összegért cserébe a férfiak meg tudtak szerezni mindent amit egy nőtől akartak. Ráadásul még azt is mondhatták nekik:

    "Nem is erőszakollak meg valójában, ez a te beleegyezéseddel történik, hajlandó vagy erre egy kis pénzért, azért pedig meg kell ám tenni ezt meg azt! Teljes engedelmességben, tisztességesen megegyeztünk ebben egymással!" Átgázolnak rajta, mégis elvárják tőle hogy vidám hangon azt mondja "Köszönöm, ifiúr!"

   Képesek volnának-e ilyesfélét tenni az állatok és madarak? Így tehát a kurtizánok látogatása a férfinem fejlődésének egy meglehetősen magas foka.

    Ugyanakkor, a szülők által, közvetítés útján lerendezett, régi típusú házasság még a a kurtizánok látogatásánál is sokkalta civilizáltabb volt. Ebben az intézményben a férfiak örök életre szóló, élő tulajdonra tettek szert. Attól a pillanattól fogva hogy a menyaszony a hitvesi ágyba helyeztetett, csak kötelességei voltak, még az árakról való egyezkedés szabadságát is megtagadták tőle, nemhogy a szerelmet. Nem számított szeretted-e vagy nem, a Zhou hercege és Konfuciusz nevében hűségesnek kellett lenned mindhalálig, megóvva az erényedet. A férfiak akkor használhatták őket amikor kedvük támadt hozzá, és mégis tartaniuk kellett magukat a régi bölcsek erkölcsiségéhez, még "csak fejben gondolni a gonoszságra is egyenlő volt a megcsalás tényleges vétkével". Ha a hím a szuka ellen ilyen elmés és szigorú módszereket alkalmazott, a szuka idegességében "át kellett volna hogy ugorja a falat". Ellenben az emberek csak arra voltak képesek, hogy a kútba ugorjanak, hogy megőrizzék szűzi erényekkel vagy örökön hű nőként távozzanak. A konfuciánus erkölcsön alapuló házasság fejlődési jelentőségét nem szükséges ecsetelnem.

    Az hogy férfinem "legtudományosabb" elmélethez folyamodik, hogy a nőket beleegyezésükkel, bár a konfuciánus erkölcsöt mellőzve örök hűségre kényszerítsék, önként és dalolva mindhalálig, továbbá úgy tartva, hogy a nemi vágy "állati vágy", nem pedig a szerelem előfeltétele, ezzel feltalálva a "tudományos szűziességet", na az pedig kétség kívül a civilizáció fejlődésének a csúcspontja.

    Végül is ez az ember - a férfinem - és az állatok és madarak közötti különbség!    

    A szerző megjegyzése: Jelen esszé a tradicionális értékeket védi.

    1933. szeptember harmadika

Jakabfy Károly fordítása

1 Lu Xun 鲁迅 írói álneve amit az esszé megírásakor használt